THE REALLY MORON CHICK
tinemezeketarobotokatkeresitek:

Nem tudom, ki mitől parázott kiskorában, én ilyenektől, mint az Amire nincs magyarázat, meg a persze matiné időben leadott A hegy gyomrában és az Időlabirintus című sorozatok, este titokban az ajtórésen át/ kulcslyukon keresztül nézett Meghökkentő mesék, meg egy sor más könyv és film, de amit nem tudtam megbocsátani a mai napig sem az a Macskaszem (Stephen King) című film volt.
Három kis történetből állt ez a gyökér film, amit egy cirmos macska kötött össze. A harmadik harmadában a filmnek ez a cicus a jófej Drew Barrymore segítségére siet, akinek a gyerekszobájának falában lakik egy szupergonosz szörny, aki éjszaka szétnyitja a tapétát és kimászik a falból, odahajol a kiscsaj szája fölé, hogy kiszívja a levegőt a tüdejéből. 
Emiatt a beteges szarság miatt majd egy évig csak úgy mertem aludni, hogy a párna a fejemen volt, csak egy nagyon kicsi rést hagytam a levegőnek, így végül majdnem saját magamat nyiffantottam ki:D:/
Jó, hát megérdemlem, minek kellett magamat paráztatnom nyolc vagy tíz évesen, bár asszem minden kispajtás ezt csinálta az osztályból, kivéve szegény Zsombort, aki akár meg is úszhatta volna az egészet, mivel nem volt tévéjük, de végső soron szerintem rosszabbul járt, őt a halálvicces SZÜLEI paráztatták falfehérre, mert gyakran vérzett az orra, azt mondták neki, hogy azért, mert babakorában elvitték az ufók:(
Fuck yeah parás nyolcvanas évek!

Elmondanám, hogy ettől a filmtől, vagyis konkrétan ettől a kis fekete gecitől én is féltem! Ráadásul, ha jól emlékszem, még a tesóm is! De nálunk is az ufók voltak a főellenségek.Engem mondjuk nem vittek el az ufók, de jártak nálunk és bejöttek a szobámba, aztán beszélgettem velük olyan három évesen. Azt mondták, hogy majd később is eljönnek. Még le is rajzoltam őket másnap. Mondjuk abban az időben apukám elég sok ufós könyvet olvasgatott és az egyiknek a borítójától különösen féltem, úgyhogy persze lehet csak rosszat álmodtam, de azért jópár évig én is a fejretakarót alkalmaztam… Ma már szkeptikusabb vagyok a sztori valóságát illetően, de hát tudja a fene!!

tinemezeketarobotokatkeresitek:

Nem tudom, ki mitől parázott kiskorában, én ilyenektől, mint az Amire nincs magyarázat, meg a persze matiné időben leadott A hegy gyomrában és az Időlabirintus című sorozatok, este titokban az ajtórésen át/ kulcslyukon keresztül nézett Meghökkentő mesék, meg egy sor más könyv és film, de amit nem tudtam megbocsátani a mai napig sem az a Macskaszem (Stephen King) című film volt.

Három kis történetből állt ez a gyökér film, amit egy cirmos macska kötött össze. A harmadik harmadában a filmnek ez a cicus a jófej Drew Barrymore segítségére siet, akinek a gyerekszobájának falában lakik egy szupergonosz szörny, aki éjszaka szétnyitja a tapétát és kimászik a falból, odahajol a kiscsaj szája fölé, hogy kiszívja a levegőt a tüdejéből. 

Emiatt a beteges szarság miatt majd egy évig csak úgy mertem aludni, hogy a párna a fejemen volt, csak egy nagyon kicsi rést hagytam a levegőnek, így végül majdnem saját magamat nyiffantottam ki:D:/

Jó, hát megérdemlem, minek kellett magamat paráztatnom nyolc vagy tíz évesen, bár asszem minden kispajtás ezt csinálta az osztályból, kivéve szegény Zsombort, aki akár meg is úszhatta volna az egészet, mivel nem volt tévéjük, de végső soron szerintem rosszabbul járt, őt a halálvicces SZÜLEI paráztatták falfehérre, mert gyakran vérzett az orra, azt mondták neki, hogy azért, mert babakorában elvitték az ufók:(

Fuck yeah parás nyolcvanas évek!

Elmondanám, hogy ettől a filmtől, vagyis konkrétan ettől a kis fekete gecitől én is féltem! Ráadásul, ha jól emlékszem, még a tesóm is! De nálunk is az ufók voltak a főellenségek.
Engem mondjuk nem vittek el az ufók, de jártak nálunk és bejöttek a szobámba, aztán beszélgettem velük olyan három évesen. Azt mondták, hogy majd később is eljönnek. Még le is rajzoltam őket másnap. Mondjuk abban az időben apukám elég sok ufós könyvet olvasgatott és az egyiknek a borítójától különösen féltem, úgyhogy persze lehet csak rosszat álmodtam, de azért jópár évig én is a fejretakarót alkalmaztam…
Ma már szkeptikusabb vagyok a sztori valóságát illetően, de hát tudja a fene!!

blog comments powered by Disqus